Takarító eszközök fejlődése

A takarítással kapcsolatos eszközök két részből állnak, a tényleges eszközök, szerszámok, valamint a tisztítószerek.

A tisztítószerekről annyit tudhatunk biztosan, hogy a XIX. században többnyire lúgot, benzint, terpentinolajat és szalmiákszeszt használtak a takarítók. A tisztítószerekkel való kísérletezés, valamint a háztartási és ipari tisztítószerek elkülönülése csak ezután következett.

Azt azért érdemes végiggondolni, hogy például az ókori Egyiptomban igen fejlett volt a kémia tudománya, elég, ha a balzsamozásra gondolunk. Nagyon valószínű, hogy tisztítószerek és fertőtlenítők tekintetében is jóval fejlettebbek voltak, mint pár száz évvel később. Sajnos azonban, ezekről nem maradtak feljegyzések, hiszen a takarítás nem tűnt olyan lényeges elemnek, amit fel kellett volna jegyezni.

Eszközök tekintetében, nagyon hosszú ideig csupán a seprű és a súrolókefe állt rendelkezésre. A XIX. század végén kezdődtek törekvések arra vonatkozólag, hogy ezt a munkát megkönnyítendő eszközöket fejlesszenek. Legnagyobb problémát a szőnyeg és annak pormentesítése okozta, ebből adódóan megjelentek az első szőnyegkefék, mely a Bissel családnak köszönhetően került kereskedelmi forgalomba 1876-ban. Az akkori szőnyegkefe szerkezeti felépítése szinte semmit nem változott a közel másfél évszázad alatt. Mai napig az eredetivel majdnem megegyező szőnyegkeféket gyártanak és forgalmaznak.

A porszívó kialakulásához elengedhetetlen volt a vákuum gondolata és az erre irányuló kísérletek.

A vákuum olyan teret jelöl, melyben nincs egyáltalán anyag, ezáltal az ott keletkező légnyomás sokkal alacsonyabb a standard légnyomásnál. A vákuum szó latin eredetű, azt jelenti „valamitől megfosztott, szabad”.

Tökéletes vákuum nem létezik, hiszen lehetetlen, hogy egy tér semmilyen anyagot ne tartalmazzon egyáltalán. A vákuum minőségét az által jelölik, hogy mennyire közelíti meg az elméleti ideális vákuumot.

A vákuum már az ókori görög filozófusokat is foglalkoztatta, de tudományos kísérletekre csak a XVII. században került sor először. Az első vákuumszivattyút Otto von Guericke német feltaláló alkotta meg 1650-ben, aki egyben Magdeburg polgármestere is volt. Négy évvel később mutatta be nyilvánosan kísérletét, a magdeburgi féltekéket.

A híres kísérlet bemutatásakor Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem herceg is jelen volt. A két összeillesztett féltekét csupán a vákuumból adódó nyomáskülönbség tartotta össze, melyet tizenhat ló sem volt képes széthúzni.

Ez a kísérleti eredmény nagyon sokat váratott magára a takarítógépek fejlesztésének szempontjából, mintegy másfél évszázadot, de végül ez volt az alapja a porszívó kifejlesztésének, melyre akkor már igény jelentkezett. Az igény abban mutatkozott meg, hogy a városok egyre sűrűbben lakottak és egyre szennyezettebbek lettek, mely által a por eltávolítása elkerülhetetlen kérdéssé vált.

Az első kísérletek során kicsit ellentétes irányba haladtak a fejlesztők, hiszen a port nem elszívni, sokkal inkább elfújni próbálták, mely technológia azután kudarcba fulladt, bár az alapokat megteremtették a kovácsfújtatóhoz hasonló elven működő papucsok, melyek a levegő áramlását generálták.

A XIX. század végén vált világossá, hogy ellentétes irányba kell fordítani a fejlesztéseket, és a port egy helyre kell szívni. Az első modellek ugyanúgy pumpálással működtek. Manapság nevetségesnek tűnhet ez az eljárás, de mégis ez volt az az időszak, ami forradalmasította a takarítás gépesítését.

A huszadik század legelején jelent meg az Atom porszívó, mely már nem papucsokkal, hanem lendkerekes alapon, kurblival működött. Megvolt az a hátránya, hogy két ember kellett a takarításhoz, hiszen valakinek folyamatosan működtetni kellett a szerkezetet, hogy az előállítsa a megfelelő vákuumot. Ez a modell nagyon sokáig uralta a piacot, egyetlen hátránya a szűrők hiányossága volt.

A villanymotor megjelenésekor a porszívók is jóval egyszerűbbek lettek, valamint alkalmasak lettek az „egy emberes” használatra. Ezután folyamatos fejlesztések vették kezdetüket, mely elvezetett a mai technológiáig, a vizes takarítógépekig.